Bach: Tk 74.oldal Olvasd el!
Hallgasd és nézd meg az
alábbi videót!
Írd a füzetbe,
ami alá van húzva! Tanulni, tudni mindent kell! A vázlatot fényképezd le és küld el!
A barokk zene összefoglaló
nagy mestere. Az operát kivéve, kora minden énekes és hangszeres műfajában a
legnagyobbat alkotta. Maga kiváló orgonajátékos, páratlan fantáziával megáldott
rögtönző művész. A "Bach" szó magyarul patakot jelent. Beethoven
mondta róla: "Nem pataknak, inkább tengernek kellene hívni."
Johann Sebastian Bach
- 1685. március 21-én született, Eisenach városában. Régi
zenészcsaládból származott, apja Johann Ambrosius Bach városai zenész, ősei
között is sok volt a muzsikus, volt közöttük trombitás, orgonista, hegedűs és
csembalón játszó zenész és valamennyien jól énekeltek. Első zenei oktatását
édesapjától kapta, hegedülni tanította. Az iskolában a diákok kórusában
énekelt, részt vett a templomi zenés istentiszteleteken is.
9 éves korában
elvesztette édesanyját, és rövidesen édesapját is. Ekkor testvérbátyja
Johann Christoph veszi magához, aki Ohrdruff városában templomi
orgonista, kitűnő pedagógus, biztos kézzel irányítja öccse zenei nevelését. Rövid
idő alatt kitűnő orgona és csembalójátékossá képzi és zeneszerzésre is tanítja.
Iskolai tanulmányait a helybeli líceumban végzi, majd 15 éves korában
Lüneburgba tanul, a Mihály gimnázium ösztöndíjas diákjaként.
1703-ban rövid ideig a
weimári herceg zenekarában hegedűs, majd ebben az évben elfoglalja orgonista
állását Arnstadt városában. Kezdetben megbecsülték, később egyre több
kifogásolni valót találtak működésében.
1707-ben Mühlhausenben
vállalt orgonista állást, még ebben az évben meg is nősült: unokanővérét
Maria Barbarát vette feleségül. Két híres zenész fia született e
házasságából - Wilhelm Friedman, és Philipp Emmanuel Bach.
23 éves, amikor Weimarban
munkát vállal, mint udvari orgonista, és a hercegi zenekar koncertmestere. 9
évi itt-tartózkodás alatt neves orgonaművész lett, kantátáinak nagy részét is
weimari éveiben komponálta. A herceg azonban mellőzi - az időközben
megüresedett karmesteri állást nem ő kapta. Ezért búcsút mond a weimari
udvarnak, de előbb a szeszélyes herceg - mivel Bach az engedélye és a
megkérdezése nélkül fogadott el egy új szerződést -, 4 hetes szobafogsággal
sújtotta.
Életének boldog korszaka
ezután a kötheni herceg szolgálatában eltöltött néhány év. Hangszeres
darabjainak több mint kétharmada és a brandenburgi őrgróf zenekara számára írt
hat Brandenburgi versenymű. Lipót kötheni herceg nagyműveltségű ember, lelkes
zenebarát. Bach feladata volt az udvarban működő 18 tagú zenekar művészi
irányítása. Ez a herceg felismerte karmesterének egyedülálló tehetségét és az
anyagi megbecsülésen kívül szívélyes viszonyt alakított ki kettőjük között. Az
egyre szaporodó családban még keresztszülőséget is vállalt. Közben
vendégszereplésre hívták Lipcsébe, Halléba.
Szeretett volna Händellel
találkozni, ez nem sikerült. 1720-ban volt a legfontosabb utazása
Hamburgba, az ottani Katalin templom orgonáján csaknem félórás fantáziát
rögtönzött egy korál dallamára. Ugyanebben az évben súlyos csapás érte:
váratlanul meghalt felesége, aki 7 gyermekkel ajándékozta meg. Árván
maradt családjának anyára volt szüksége, így másfél év múlva újra megnősült.
Feleségül vette a hercegi udvar szoprán hangú énekesnőjét, Anna
Magdalena Wülckent. Házasságukból 13 gyermek született, bár a legtöbben
csecsemőkorban meghaltak. Ebből a házasságból muzsikussá lett fia - Johann
Christian Bach. Második felesége számára komponálta a Kottás könyvecske c.
zongoramű-gyűjteményét, hogy feleségét zongoratudása fejlesztéséhez könnyű és
vonzó muzsikával ajándékozza meg.
1722-ben Lipcsében meghalt a
Tamás templom kántora - Bach megpályázta az állást, a város vezetői
elfogadták a pályázatát és 1723. május 31-én beiktatták tisztségébe. A
kántor feladata volt a város fő templomainak zenei rendjét megszervezni,
irányítani, valamint a Tamás-iskola fiúnövendékeinek zenetanítását, a kórus
nevelését is vállalni. Az ő feladata volt az ünnepi kantáták megírása is.
Ünnepi bemutatkozása alkalmára írta és vezényelte a János passió című művét.
Bachnak nehezére esett karmesterből kántorrá lennie, de az állás jövedelmező
volt. Oda érkezésekor szomorú állapotot talált, az iskola diákjai nehéz
körülmények között éltek. Bach nagy lendülettel vetette magát a munkába, sok
szenvedélyes, éles hangú beadványt intézett feletteseihez, legtöbbször hiába. A
hivatalos gondok mellett nagy örömöt jelentett számára a családi kör. Felesége
és gyermekei jó muzsikusok voltak, valóságos koncert-együttest alapítottak. 27
évig, haláláig élt és alkotott Lipcsében. Itt keletkezett A jól temperált
zongora II. kötete, igen sok kantátája közül a Vadászkantáta, és élete utolsó
nagy alkotása, A fúga művészete. Ennek utolsó ütemeit már nem tudta leírni, de
a záró fúgába nevének kezdőbetűit komponálta bele (BACH). Utolsó éveit egyre
fokozódó szembaja tette nehézzé. Rövid idő alatt teljesen elveszítette látását,
ezen már operáció sem tudott segíteni. 1750. július 28-án halt meg.
