Händel: Tk. 75. oldal Olvasd el!
Hallgasd és nézd meg az alábbi videót!
Írd a füzetbe, amit aláhúztam! Mindent el kell olvasni és tudni kell! A vázlatot fényképezd le és küld el!
Georg Friderich Händel - Halle 1685- London 1759
Szászországban született Halléban, apja híres sebészorvos volt, gyermeke születésekor 63 éves, idős ember. Händel zenei képességei már korán megmutatkoznak, apja azonban hallani sem akar arról, hogy fia zenei pályára lépjen, jogásznak szánta. Végül is a szász herceg unszolására - akinél apja, mint orvos szolgálatban állt - beleegyezik, hogy fia komolyabb zenei tanulmányokat folytasson.
Mestere F. W. Zachow a kiváló hallei orgonista, orgona- és csembalójátékon kívül zeneszerzésre is oktatta. 1697-ben meghalt édesapja, 1702-ben pedig apja emlékét és végakaratát tiszteletben tartva beiratkozott a hallei egyetem jogi fakultására. A jogtudomány azonban távol állt művészi alkatától, tanulmányai mellett zenei állást is betöltött, mint a hallei református templom orgonistája.
1703-ban pedig Zachow mester tanácsára otthagyva az egyetemet és szülővárosát és Hamburgba ment. Virágzó zenei élet fogadta, végre lehetősége nyílt arra, hogy művészi képességei kibontakoztathassa.
1705-ben, 20 éves korában mutatták be első operáját, az Almirát, melynek igen szép sikere volt. 1706-ban Gaston de Medici herceg ösztönzésére utazott Itáliába. Eljutott Firenzébe, Rómába, Velencébe és Nápolyba. Ezekben az olasz városokban élénk zenei élet folyt. Tanulmányozta az olasz operát, megismerkedett a concerto- és szonátairodalommal. Firenzében, nagy sikerrel mutatták be Rodrigo c. operáját. Neve ismertté vált, bejuthatott a legelőkelőbb körökbe. Ottoboni bíboros palotájában találkozhatott a kor legkiválóbb olasz mesterivel (Scarlatti, Corelli). Mint orgona és csembalóművész is híressé vált. Scarlatti egy ízben "zenei párviadalra" hívta ki: a csembalóverseny nem hozott döntést, az orgonajátékban azonban miután Scarlatti meghallotta a mesteri improvizációkat, önként legyőzöttnek nyilvánította magát. Az itáliai évek minden vonatkozásban döntő módon formálták, alakították egyéniségét, zenei fejlődését.
1710-ben elhagyta Itáliát, mert felkínálták neki a hannoveri választófejedelem udvari zenekarának karmesteri állását. Hannoveri tartózkodása elég rövid volt, ugyanis még ebben az évben rövid látogatásra Londonba utazott, és az engedélyezett időt túllépve hosszabb ideig ott is maradt. Ezért a választófejedelem előtt kegyvesztetté vált, így 1711-ben végleg elhagyta hazáját és Angliába ment. Londonban Rinaldo c. operájával mutatkozott be, nagy sikerrel. Alkalmazkodó ember lévén igyekezett minél erősebben gyökeret verni új hazájában. Az Anglia számára diadallal járó utrechti békekötés alkalmából írta a Te Deumot, majd Anna királynő tiszteletére Születésnapi ódát komponált. 1720-tól különböző londoni operaházak művészi irányítója és részben vállalkozója lett. 1726-ban elnyerte az angol állampolgárságot, és a király támogatását is élvezte. A közönség még nem állt egyértelműen mellette, de amikor megírta híres oratóriumait, Anglia ünnepelt nemzeti zeneszerzőjévé vált. Művészetének elismeréséért folytatott harca anyagilag és egészségileg is erősen megviselte. Az 1750-es években már súlyos szembajjal küszködött, élete utolsó éveiben teljesen elvesztette látását (hiába operálta meg Taylor, a híres sebész). 1759. április 14-én halt meg. Az angolok - német származása ellenére - nemzeti zeneszerzőjüknek tekintik, az angol nemzet legnagyobbjai mellett nyugszik, a Westminster apátságban.
